főoldal Állati hírekPraktikumÁllatvédelemBulvárBűnügyKépek / Videók
Keresem Találtam Eladok Veszek Örökbeadok Befogadok Tenyésztők Eseménynaptár
Bulvár

Bennünk él rémálmaink állata

Forrás: 24.hu 2017. július 17., 12:45
Póktól rohan, patkánytól sírva fakad, kígyótól elájul? Kisállatfóbia. Van megoldás.

Egér, denevér, pók, kígyó, béka, patkány, csótány - ezzel a nyúlfarknyi listával gyakorlatilag be is mutattuk azon állatok nagy részét, melyektől az emberek ugyancsak nagy része retteg. Felbukkanásuk még fotóról is megmagyarázhatatlan félelmet, borzongást vált ki sokakban, szélsőséges esetben testi tünetet, akár ájulást okozva.

A cukiságfaktort viszont olyan teremtményekben látjuk, mint mondjuk a medve, az oroszlán, a tigris, az elefánt, a víziló, pedig ők egy akaratlan mozdulattal is letéphetnék bármelyik ember fejét.

Furák vagyunk, de mivel világunkban nincs okozat ok nélkül, a "parás állatokra" is kell lennie magyarázatnak.

Eltúlzott félelem

Van is, fóbiának nevezik. Eltúlzott félelemről van szó: a fóbia tárgyának felbukkanása erős szorongásos reakciót, izzadást, heves szívverést, remegést válthat ki, az állapot egészen a pánikrohamig, ájulásig fokozódhat, és az ember minden igyekezetével igyekszik félelme tárgyát elkerülni - mondja Miklósi Mónika klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszékének munkatársa.

Nemcsak élőlényekről van szó, gondoljunk csak az injekciós tűre vagy a villámokra, a kisállatfóbia azonban külön kategória.

"Pfuj, ott egy béka, félek tőle, menjünk innen!" - óvodás és kisiskolás korú gyerekeknél ez teljesen normális reakció, ami idővel általában elmúlik. Egyeseknél viszont nem, sőt súlyosbodik és egy életen át kísért.

Nem ösztönösen félünk

Egyes kutatók szerint létezik evolúciós magyarázat. Feltételezik, az emberi törzsfejlődés egy szakaszán a túlélésben előnyt jelentett például a mérges kígyók mihamarabbi felismerése és elkerülése.

Ez alapján alakulhatott ki "ösztönös félelem" a csúszómászóktól. Ami logikus magyarázatnak tűnik a kígyókkal kapcsolatban, de nem indokolja, miért rettegünk olyan állatoktól is, melyek biztosan soha semmiféle veszélyt nem jelentettek ránk.

A tudomány mai állása szerint nem tudjuk biztosan a kisállatfóbia okait, vannak, akik veleszületettnek gondolják, mások a tanulás, a tapasztalatok szerepét hangsúlyozzák - mondja Miklósi Mónika.

Az alábbi kísérletet fogságban született és tartott rhesus majmokkal végezték, olyan egyedekkel, melyek eredendően nem féltek a kígyóktól. A kutatók videofelvételen játszották le nekik a természetben élő, épp egy kígyót felfedező fajtársaik reakcióját, konkrétan azt, ahogy a csapat hatalmas patáliát csap.

Ezt látva a laboratóriumi egyedek is "eltanulták" a viselkedést, a későbbiekben maguk is pánikba estek, ha kígyót tettek közéjük - ez a vikariáló, vagyis mások példája alapján történő tanulás.

A kutatók rafináltan összevágott képekkel ugyanezt a hatást akarták elérni virágok látványával, de kudarcot vallottak. A majmok egyáltalán nem riadtak meg később sem a virágoktól, holott többször látták, "menekülni kell" előlük.

Vagyis vélhetően mégiscsak van az agyunkban egy bizonyos genetikai előhuzalozottság (amit a szakma igencsak szemléletesen előfeszítettségnek nevez), így bizonyos állatokra könnyebb félelmi reakciót kialakítani. Ehhez azonban tanulás is kell: egy rossz élmény, vagy a környezet tapasztalatainak, reakcióinak tudatos vagy akaratlan átvétele.

Ha a cikket érdekesnek találta, ossza meg ismerőseivel! Látogasson el az Állatportál.hu facebook oldalára is, és nyomjon rá tetsziket. Nem bánja meg!
Hozzászólások -

Az oldalon megjelenő felhasználói kommentek nem feltétlenül tükrözik az Állatportál.hu véleményét. Amennyiben kifogásolható kommentet lát, kérjük jelezze nekünk azt a helpdesk@allatportal.hu címen!